A fajta eredete
A századok során a Cairn Terrier almokban (nem ritkán) született vöröses-barna egyedeket a tenyésztők színhibásnak tekintették, és gondolkodás nélkül kiselejtezték. Pedig ez a fehér vadászkutya ugyanúgy megállta a helyét a vadász mellett, mint színesebb társai. A sziklás felföldi (highland) illetőségű Malcolm ezredes volt az első vadász, aki rájött arra, hogy munkáját a kutya fehér színe hátrányosan nem befolyásolja, sőt, akár előnyös lehet, ha színben elüt a vadtól, amire vadászik (a rókától). Hosszú és fáradtságos munkával összegyűjtötte a Cairn terrier tenyészetekben selejtezésre szánt fehér egyedeket, és tenyészteni kezdte a számára szimpatikus változatot. Ezt nem is volt nehéz megtennie, ismerve a fehér szín recesszív tulajdonságát. Az 1900-as évek táján a tenyészetében született utódok már elég homogén képet mutattak, így aztán elhatározta, hogy nevezi őket egy kiállításra. A kiállításon a régi-új fajta kiváltotta a hozzáértők csodálatát és elismerését. Ezzel együtt a fajta hivatalos elismeréséig még hosszú időnek kellett eltelnie. Manapság a West Highland White Terrier néven elismert fajta világszerte elterjedt, és rendkívüli népszerűségnek örvend. (Miközben a Cairn Terrier eléggé népszerűtlenné vált!) A Westie olyannyira népszerű, hogy az már a fajta kárára van. Ugyanis nem akad elég képzett westie-tenyésztő a világon ahhoz, hogy kielégítse a fajta iránt jelentkező óriási keresletet, így aztán a hozzá nem értők kezén évente születő nagyon gyenge minőségű kiskutyáknak se szeri, se száma. Ezt a tényt ismerve, minden első westie-jét vásárlónak javasolnám, hogy kérje ki szakember véleményét! A fajta Magyarországon a a 80-as évek végén kezdett elterjedni. A nálunk jelenlevő westie-populációra is érvényes a fent megfogalmazott kritika: óriási a szakadék a világversenyeken is az élmezőnyben végző minőségi magyar Westie-k és a szaporítóktól kikerülő hobby-kutyák minősége között.