A West Highland White Terrier

Ha azt mondjuk, 101, Walt Disney dalmatínerjei jutnak az eszünkbe, a Lassie név hallatán egyértelmű, hogy a collie-ra asszociálunk. A Black & White whisky láttán pedig világszerte egy kis fehér kutya jelenik meg az emberek lelki szemei előtt: a west highland white terrier. A westie azonban nem annyira a jól ismert reklámnak köszönheti népszerűségét, sokkal inkább elbűvölően barátságos természetének, kezességének, és szívósságának.

Milyen is Ő?

A westie igazi munkakutya, múltja ellenére állandóan vidám, játékos, ideális családtagnak mondható, és nem tartozik a tipikus, únott szalonkutyák sorába. Remekül beilleszkedik környezetébe, nem agresszív, fáradhatatlan játszótárs, és kifejezetten igényli is az emberbarátaival való állandó kapcsolatot. Jól tartható városi lakásban is. Termete kicsi, ám előkelő, ideálisan ötvöződik benne az erő és az aktivitás. Kerek fejének vonzó külsőt kölcsönöz a felálló fül. Fehér, sűrű szőrzete megvédi a hidegtől és a nedvességtől. Mozgása erőteljes, dinamikus, végtagjai úgy fejlődtek ki, hogy járatlan terepen is gyors futó.
     1774-ben Oliver Goldsmith a skóciai terriert egy kicsi, durva szőrű vadászkutyaként írta le, amelyet nem csak arra tartottak, hogy megharcoljon a rókával vagy a borzzal, hanem arra is, hogy folyamatosan jelezze, merre megy, így megkönnyítve a vad befogását. A vadászsport művelői éppen ezért nem is tartották teljes értékűnek azokat a kutyákat, amelyeknek nem volt elég „jó hangjuk”. Még manapság is különösen jellemző a terrierekre, így a westie-re is a mély, öblös, messzire hallatszó ugatás.
      A westie bundája gyönyörű, vétek hagyni, hogy a szőre göndörkés és összetapadt legyen, a rá jellemző csontfehér helyett sárgás színben „pompázzon”. A megfelelő küllem érdekében tehát ajánlatos legalább hetente egyszer kifésülni a bundáját. A hosszú, bozontos szőrtől trimmeléssel szabadíthatjuk meg, amit jobb szakemberre bízni.
     A westie-ről jó tudni, hogy sokan csak a pénzért fogtak bele a tenyésztésbe, ezért körültekintően kell kiválasztanunk a kölyköt. A kutya leggyakoribb hibái közé tartozik a nem megfelelően erős és párhuzamos állkapocs, a hiányos szemfogak, a fél here, a nem eléggé tömött és göndör szőr, a túl hosszú farok, vagy a fehértől eltérő bundázat.
     Vadászösztönéből következően a westie kisebb gondokat is okozhat, ha vidéken a szabadban elengedjük, hiszen gyakran megfékezhetetlen vadászkutyává vedlik át, amikor baromfiudvar, vagy kisállatok közelébe kerül. Ilyenkor nem könnyen hallja meg gazdája hívó szavát. Ahogy az „ős-westie”-ről szóló korabeli feljegyzésekből is tudni lehet, a kis fehér kutya számára „nem létezett soha túl hideg folyó, vagy túl mély odú, amely megállíthatta volna…”
     A westie egyébként ideális társnak tekinthető, hiszen egyik legjellemzőbb tulajdonsága a diszkréció. A kis fehér szőrgomolyag játékossága és szeretetéhsége ellenére ugyanis tisztában van azzal, hogy nem lehet mindig a figyelem középpontjában. Éppen ezért a westie soha nem fog lamentálni, ha rövidebb időre magára hagyják, és el kell foglalnia magát. Fontos persze, hogy a kutyának legyen saját vacka a lakásban és séták alkalmával rendesen kinyújtózhasson. Ám alapjában véve a westie rendkívül szófogadó, kevés gondot okozó kutyafajta.

Műszaki leírás

Általános megjelenés: Erős testfelépítés, mély mellkas, mélyen hátranyúló bordák, feszes hát, erős hátsó rész izmos lábakon, mely az erő és a mozgékonyság nagy fokú egységét mutatja.
     Jellemzők: Kicsi, aktív, harcias, kemény, nem kevés önbizalommal, csintalan megjelenéssel.
     Temperamentum: Éber, vidám, bátor, magabiztos, de barátságos.
     Méret: A marmagasság kb. 28 cm.
     Fej: A westie koponyája enyhén boltozatos, az arcorri rész oldaláról nézve lágy körvonalú, és a fülektől a szemekig enyhén elkeskenyedő. Szőrrel sűrűn fedett feje legfeljebb derékszögben áll a nyakhoz képest, az álla pedig nem nyúlik előre. A westie feje a szemektől az orrtükör felé fokozatosan elkeskenyedő. Állkapcsai erősek és párhuzamosak. A westie orrtükre fekete és elég nagy, az orr többi részével egybeolvad. Szemei távol ülnek egymástól, közepes méretűek, nem kerekek, a lehető legsötétebbek. Némileg mélyen ülők; a tekintet éles és intelligens, soha nem szomorú, a vastag szemöldök szúrós pillantást kölcsönöz. A világos szem súlyos hiba. A westie fülei kicsik, határozottan állnak, hegyes csúcsban végződnek, egymáshoz sem túl közel, sem túl távol. A szőr rajtuk rövid és puha (bársonyos), nyírni nem szabad. A fülek csúcsán nincs pamacs. A westie szájára jellemző, hogy a szemfogak közötti távolság a csintalan arckifejezést biztosító lehető legnagyobb. A fogak a kutya méretéhez képest igen nagyok, a westie-nek szabályos ollós harapása van.
     Nyak: A fej megfelelő tartását engedően elég hosszú, izmos és folyamatosan vastagodik a töve felé, ahol egybefolyik a meredek vállakkal.
     Mellső rész: A vállízület elől helyezkedik el, a könyök feszesen a test mellett, a mellső lábak párhuzamosak a törzshöz, szabadon mozognak. A mellső lábak rövidek és izmosak, egyenesek, és rövid, kemény szőrrel sűrűn fedettek.
     Törzs: Kompakt. Egyenes hát, széles és erős ágyék. Mély mellkas, a bordák felső részükben íveltek, oldalról laposnak tűnnek. A hátsó bordák mélyen hátranyúlnak, az utolsó borda és a hátsó rész közti távolság a törzs szabad mozgását biztosító lehető legrövidebb.
     Hátsó rész: Erős, izmos, tetején széles. A lábak rövidek, inasak és izmosak.
     A combok nagyon izmosak, nem állnak túl szélesen. A csánkok szögellése megfelelő, a test alatt helyezkednek el, mozgásban és álláskor is elég közel vannak egymáshoz. Az egyenes vagy gyenge csánk súlyos hiba.
     Mancsok: A mellső mancsok nagyobbak a hátsóknál; kerekek, arányosak a test méretéhez, erősek, vastag talppárnával. A talpbőr és a körmök színe feketén előnyösebb.
     Farok: A westie farka 5–6 hüvelyk (12,5–15 cm) hosszú, kemény szőr fedi. Nem pelyhes, a lehető legegyenesebb, vidáman áll, nem görbe, nem lóg a hát fölé. A hosszú farok nemkívánatos, csonkolása semmi szín alatt nem megengedett.
     Mozgás: A westie mozgása szabad, egyenes irányú és könnyed. A mellső lábak a vállakból szabadon nyúlnak előre. A hátsó végtagok lépése szabad, erős és rövid, a térd és a csánk megfelelően behajlik, a csánkok a test alól irányítják a mozgást. A kötött, természetellenes lépést és a tehénállást súlyos hibának tartják...
     Szőrzet: A westie fehér szőrzete kétrétegű. A külső szőr kemény, a prémszerű aljszőrzet rövid, puha és tömött. A ritka szőrzet súlyos hibának számít.