A kutyák bolhássága és kullancsossága

A bolhák a kutyák legjelentősebb külső élősködői, alig van olyan kutya, amely ne találkozott volna ezekkel az apró, vérszívó rovarokkal. A bolháknak csak a kifejlett egyedei paraziták, ezek csak időszakosan tartózkodnak a gazdán, életük nagyobbik részét a környezetben töltik. A bolhák mint köztigazdák vagy kórokozók hordozói is jelentősek. Ezeknek az ízeltlábúaknak a gazdafajlagossága nem szoros, a kutyáknak mégis megvan a maguk jellegzetes bolhája, a kutyabolha (Ctenocephalides canis). Ezek sötétbarna, néhány milliméteres, szárnyatlan rovarok (lásd 1. kép). Testük jellegzetessége a szúró-szívó szájszerv, a fésűszervek és az ugrólábak. Kedvező feltételek mellett a fejlődési idejük 1-2 hónap. A gazdán vagy azok környezetében rakják le a megtermékenyített nőstények a petéiket, ezek a talajra hullanak, belőlük lárvák kelnek ki. A lárvák kétszer vedlenek, majd bebábozódnak, végül kifejlett egyedekké fejlődnek. A kifejlett bolhák a mászkálásukkal és vérszívásukkal nyugtalanítják a gazdaállatot, vérszívás után kis gyulladásos duzzanat alakul ki a bőrön. A legjelentősebb kártételük a bolhaekcéma. Vérszíváskor ugyanis a bolhanyállal fehérje jellegű anyagok jutnak a gazdába, amelyek a bőr alkotóelemeihez kapcsolódva allergizálják a szervezetet. A már allergizálódott állatokban újabb bolhacsípés következtében rövid idő alatt kialakulhatnak a jellegzetes tünetek. Enyhe esetekben a kutya néha vakaródzik. Súlyos esetben a kutya percek alatt kinyalja testfelületének egy tenyérnyi részét, leggyakrabban a combok külső felületét. A jellegzetes bolhaekcéma esetén a háti és ágyéki részen, valamint a faroktőnél nagy területre kiterjedő nedvező bőrgyulladás és szőrhullás látható (lásd 2. kép), ami szűnni nem akaró vakaródzással jár. Az állatok testüket harapdálják, dörzsölik. Nagyon jelentős kártétele még a kutyabolhának az is, hogy az uborkamagképű galandféreg (Dipylidium caninum) köztigazdája. A bolhalárvák által felvett galandféreg-petékből a bolhák fejlődésével egyidejűleg alakulnak ki a galandféreg-lárvák, a kutyák ezekkel a bolhák szétrágása során fertőződnek. Ezenkívül a bolhák még számos vírusos és baktériumos betegség mechanikus hordozói is. A bolhák elleni védekezés csak akkor lehet eredményes, ha a lakásban, udvarban tartott valamennyi állaton egyszerre történik a bolhátlanítás. Erre számos, különféle módon ható készítmény áll rendelkezésünkre (pl. fürdetés, lemosás, porozás, permetezés, szájon át adott tabletta, nyakörvek, rácsöppentéssel alkalmazott készítmények, stb.). Az állatok környezetében, különösen az alvóhelyeiken porszívózással, az ott található rongyok, szőnyegek kimosásával, a padló és a parketta felsúrolásával együtt kell a bolhaellenes készítményeinket alkalmazni.

A kullancsok a szabadba kijáró kutyák esetében jelentősek. A kifejlett kullancsok kb. 1/2 cm hosszúak, feji részből és testből állnak, a feji részt alapi rész, két tapogató, a köztük elhelyezkedő szipóka alkotja, 4 pár végtagjuk van (lásd 3. kép). Testtömegük a vérszívás során az eredeti 200-szorosára is növekedhet. A gazdaszervezeten vért szívott, és ebben az időben megtermékenyített nőstények a talajra hullva néhány nap alatt csoportokban több ezer petét raknak. A petékből kialakuló lárvák erdei állatok táplálkoznak, a belőlük kialakult nimfák rágcsálókon, erdei vadakon szívnak vért, majd ezeket néhány nap múlva elhagyva a környezetben kifejlett egyedekké válnak. Ezek a kifejlett kullancsok kereshetik fel a szabadba kijáró kutyákat vérszívás céljából. Azonban a kullancsok legnagyobb jelentősége abból adódik, hogy számos állati és emberi betegség kórokozójának fenntartói és terjesztői.

A kutya súlyos megbetegedését, a babéziózist kiváltó Babesia canis vektora a Dermacentor reticulatus kullancsfaj. A Babesia canis 1,5-4 µm nagyságú, osztódás előtt amőboid, osztódás után körtére emlékeztető, vörösvértestekben élősködő véglény (parazita). Vadászkutyákban, a Balaton mellett, az ország nyugati részében nyaralt, erdőben, vizek mellett kirándult kutyákban többnyire szeptember-októberben, enyhe téli időszakokban szezonálisan jelentkezhet a betegség, de egész évben előfordulhat. A nőstény kifejlett kullancs vérszívása során fertőzőképes fejlődési alakokat olt be a kutyákba, amelyek azután a vörösvértestekben kettéosztódás útján szaporodnak. A szaporodási folyamata ismétlődése a vörösvértestek szétesését okozza. Jellemző tünet a vérfestékvizelés, a kivérzett, halvány, esetleg sárga nyálkahártyák feltűnőek. Kezdetben bágyadtság, elesettség, majd láz jelentkezik. A jellemző vérfestékvizelés a Babesiák beoltását követő 5-20 napi lappangás után jelentkezik. A szívverés és légzés szapora, esetleg nehezített. Előfordulhatnak még idegrendszeri tünetek, ingadozó járás, végtagok gyengesége. Gyógykezelés nélkül a betegség a tünetek megjelenése utáni 6-10. naptól elhullásban végződik. A gyógykezelés hoszszadalmas és bizonytalan. A betegség 1 hónapos védettséget adó injekcióval előzhető meg.

Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztője a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak, amely elsősorban az ember kullancsok közvetítette fertőző betegsége, de a kórokozó iránt a kutya is fogékony. A fertőzött kullancs szúrását követően a kutya bőrén a szúrást követő néhány nap elteltével kör alakú bőrpír képződik, amely napok múlva növekszik, a szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. A kutya lázas, étvágytalan, bágyadt, de a tünetek nem jellemzőek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása, szőrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és sok ízületi gyulladás. Az ember és a kutyák antibiotikumokkal eredményesen gyógykezelhetőek. Megelőzésként 1 éves védettséget adó vakcinával oltassuk kutyánkat.

A kullancsok ellen is védekezhetünk számos gyógyszerformával (pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés, rácsöppentéssel alkalmazott készítmények, stb.).